Fekete-fehér gondolkodása volt, középút nem létezett. Pillanatnyi érzései alapján hol magasztalt, istenített, élete legnagyobb szerelme voltam, hol lehordott a sárga földig akár egy napon belül is, amivel idővel belőlem is hasonló reakciókat váltott ki, ahogy a belső megélései és fájdalmai rángatták ide-oda a két véglet között, úgy rángatott engem is ki az egyensúlyomból egyre jobban. Ha szerelmes volt megsajnáltam, ha bántalmazott és már nem bírtam tovább a vége felé már naponta is akár, én is visszabántalmaztam, letiltottam.

Megismertem és őszintén megszerettem valakit, aki bár szeretne normális életet élni, normális kapcsolatot kialakítani, de beleragadt egy két évvel ezelőtti rövid, de annál intenzívebb, felfokozott érzelembe, aminek fájdalmából képtelen kiverekedni magát. Ez megmérgezi az egész életét, és hiába lenne lehetősége (pl. velem) egy biztonságos, szereteten alapuló emberi kapcsolódásra, egyszerűen képtelen rá. A szakítást máig nem tudta feldolgozni, és képtelen elengedni a ragaszkodását, az ábrándjait, végső soron az illető hölgyet.Magamnak már megfogalmaztam, hogy amit ő érez, leginkább megszállottságnak nevezhető, és olyan mértékben rombolja az életét több szinten is (munka, magánélet, egészség), hogy úgy gondolom, feltétlenül segítségre lenne szüksége.