Gyerekkorom óta foglalkozom önfejlesztéssel. Csendes, visszahúzódó kislány voltam, de mégis vagány, izgalmas dolgokra vágytam, és nagyratörő álmaim voltak. Kezdetben én is, mint az emberek nagy része, biztosra akartam menni, és követtem a generációk által kijelölt utat: érettségi, diploma, nem túl jól fizető, de biztos állás. Ahogy teltek az évek, észrevettem, hogy sohasem jön el az a nagy áttörés, amire mindig is vágytam. Ekkor ráeszméltem, hogy a lehetőséget nem kívülről kell várni, hanem nekem kell tennem érte. Azt mondják, hogy az álmodozás önbecsapás. A felelősségteljesen gondolkodó ember a realitás talaján marad, és belátja, hogy az élet nem habostorta. Én azt mondom, hogy a realitás mindig az, amit éppen megélsz.

A sikeres embereket az különbözteti meg az átlag emberektől, hogy ők megélik az álmaikat.

Ehhez mindenkiben megvan a képesség, de hatalmas bátorság kell hozzá. Nem, nem azért kell a bátorság, mert követni az álmainkat kockázatos, hanem azért, mert mélyen magadba kell nézned, kidobálnod az ott talált szemetet, és az álmaidnak megfelelő döntéseket hoznod. Soha nem jön el a megfelelő pillanat rá, mert a megfelelő pillanat akkor van, amikor elkezded csinálni. Én keresztülmentem ezen a folyamaton, és átéltem annak minden nehézségét és diadalát. Ezért, tudom, hogy hogyan segítsek azoknak, akik változtatni szeretnének az életükön. Az önfejlesztésem azóta is tart, így tehát elmondhatom, hogy azt tanítom, ami az életem, és amit nap mint nap gyakorlok.