Manapság már minden önismereti és spirituális tanítás konklúziója, hogy szeresd önmagadat. Akár folytonos belső kritikáról, akár maximalizmusról, akár megfelelési kényszerről, akár önbizalomhiányról beszélünk (és még hosszan folytathatnám a sort), mindig oda lyukadunk ki, hogy szeressük önmagunkat. Miért van ez? Talán senkinek nem jut semmi más az eszébe? Vagy csak üres szlogeneket puffogtatunk, mert az jól hangzik? (Néhány olcsó marketing kampány esetében lehet, hogy ez így is van…) 

DE, valójában

a negatív érzések és viselkedésminták mélyén mindig az áll, hogy valamit kompenzálni akarunk, pontosabban valaminek a hiányát. Ez a hiány pedig a

belső béke és biztonság, ami abban segít, hogy bármilyen megpróbáltatások érnek, bármilyen bántóan is viselkednek velünk, akkor is tudjuk magunkról, hogy fontosak, értékesek és szerethetőek vagyunk. 

Olvass tovább