Manapság már minden önismereti és spirituális tanítás konklúziója, hogy szeresd önmagadat. Akár folytonos belső kritikáról, akár maximalizmusról, akár megfelelési kényszerről, akár önbizalomhiányról beszélünk (és még hosszan folytathatnám a sort), mindig oda lyukadunk ki, hogy szeressük önmagunkat. Miért van ez? Talán senkinek nem jut semmi más az eszébe? Vagy csak üres szlogeneket puffogtatunk, mert az jól hangzik? (Néhány olcsó marketing kampány esetében lehet, hogy ez így is van…) 

DE, valójában

a negatív érzések és viselkedésminták mélyén mindig az áll, hogy valamit kompenzálni akarunk, pontosabban valaminek a hiányát. Ez a hiány pedig a

belső béke és biztonság, ami abban segít, hogy bármilyen megpróbáltatások érnek, bármilyen bántóan is viselkednek velünk, akkor is tudjuk magunkról, hogy fontosak, értékesek és szerethetőek vagyunk. 

Miért van szükségünk erre a belső biztonságra?

Nézzük meg azt, hogy mi történik, ha nincs meg benned ez a belső biztonság. 

Amikor nincs belső biztonságérzetünk, akkor azt, hogy fontosak, értékesek és szerethetőek vagyunk, kívülről kell megkapnunk. Mivel kívülről kell megkapnunk, ezért folyamatosan másokra vagyunk utalva, másoktól kell azt elnyernünk. Ez pedig egy kiszolgáltatott helyzetet eredményez. Vagyis, a mi önbecsülésünk és jóllétünk másoktól fog függeni, és ha azok maguktól nem adják meg, akkor nekünk kell “kikoldulnunk” tőlük különböző eszközökkel. 

A leggyakoribb eszköz, hogy megpróbálunk olyanok lenni, amilyennek elvárják tőlünk, amivel kivívjuk a tetszésüket, az elismerésüket, vagy, hogy szükségük legyen ránk. Ilyenkor azonban nem önmagunkat adjuk, hanem magunkat átformáljuk, letagadjuk, másnak mutatjuk az adott illető igényei szerint. Ilyen az például, amikor tartozni szeretnél egy közösséghez, mondjuk egy menő társasághoz az osztályban vagy a munkahelyeden. Vagy amikor elkezdesz utánozni egy népszerű celebet, vagy egy divatirányzatot akkor is, ha az nincs összhangban a Te belső értékeiddel. Vagy amikor másnak mutatod magad a párod előtt, vagy nem mersz őszinte lenni vele, azért, hogy megtartsd őt.

A valahova tartozással, a divat követéssel, és a párkapcsolati összecsiszolódással önmagában nincs semmi probléma. Akkor jelent gondot, ha ezeket nem az értékeiddel összhangban teszed, hanem kényszerből, hogy elnyerd azt a bizonyos külső megerősítést. Ilyenkor lép életbe az önkritika, a maximalizmus, a megfelelési kényszer és az önbizalomhiány, stb.  

Milyen az, amikor megvan a belső biztonságérzetünk?

A belső biztonság egy alapértelmezett állapot, attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitjuk a szemünket, addig a pillanatig, amíg este el nem alszunk, sőt, még álmunkban is. Mindegy, hogy a nap melyik szakaszában vagy, vagy mi történik Veled, Te akkor is bízol a saját értékeidben és képességeidben és ezeket megbecsülöd. Ez a belső biztonságérzet ahhoz hasonlítható, mint amikor egy úszó világbajnoknak azt mondod, hogy bénák voltak a karcsapásai, vagy nem tetszik neked, ahogy úszik. Szerinted mennyire veszítené el ettől az önbecsülését? Amikor megvan benned a belső biztonságérzet és azt mondja Neked valaki, hogy hülye vagy, vagy elhagy valaki más miatt, te ettől nem zuhansz össze, és nem kezded magad nullának érezni, hanem továbbra is értékesnek és szerethetőnek tartod magad, max levonod az esetből a tanulságot.

Honnan jön a belső biztonság?

A belső biztonságot normál esetben a szüleinktől kapjuk amióta megszületünk. Az ő szeretetük és feltétlen elfogadásuk jelenti számunkra, hogy fontosak és értékesek vagyunk. Ha gyermekkorunkban megkapjuk ezt a feltétel nélküli szeretetet és elfodadást, akkor felnőtt korunkban ez már teljesen az énképünk részévé válik, és szinte semmi nem ingathatja meg. Sajnos azonban még a legjobb szülő is szeretné valamilyenné formálni a gyerekét és olyan elvárásokat támaszt a gyerekével szemben, aminek a gyermek nem tud maradéktalanul megfelelni, és ilyenkor sérül a belső biztonságérzet. Pontosabban elkezdjük keresni a környezetünk jóváhagyását ahhoz, amit csinálunk, amit gondolunk, és még ahhoz is, ahogy kinézünk. Jóváhagyás nélkül ugyanis nem érezzük magunkat szerethetőnek, értékesnek, vagy fontosnak, és ezért elkezdjük önmagunkat kritizálni, kényszeríteni és megtagadni.

Ezeket éljük meg úgy, hogy szorongunk, nincs önbizalmunk, nem merünk előrelépni az életben és kételkedünk magunkban. Amikor ez már elviselhetetlen mértéket ölt, akkor szoktunk az önfejlesztő technikákhoz és spiritualitáshoz fordulni.

Hogy jön ide az önszeretet?

Az önszeretet célja az, hogy pótolja ezt a belső biztonságérzetet, ami hiányzik belőlünk. Mivel a biztonságérzetet gyermekkorban a feltétel nélküli szeretet és elfogadás váltja ki, ugyanezt a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást kell megkapnunk felnőtt korunkban is. Amikor a szüleidtől nem kapod meg azt a szeretetet és elfogadást, amire szükséged van, és nincs a környezetedben olyan személy, aki ezt feltétel nélkül megadná Neked, akkor Neked kell saját magadnak megadnod. Sőt, még ha van is valaki a környezetedben, aki feltétel nélkül szeret és elfogad, nem lesz elég ahhoz, hogy a belső biztonságérzetet megadja, mert ő is egy külső személy, ezért az ő jelenlététől, viselkedésétől függ a Te biztonságérzeted. 

Sajnos ellentétben a gyerekkorral, a felnőttkorban kívülről jövő szeretet és elfogadás már nem tud olyan mélyen beépülni az énképedbe, mintha ezt születésedtől fogva kaptad volna, mikor még az idegrendszered nyitottabb állapotban volt. 

Hogyan szeresd magadat?

A szenvedéseink tehát abból erednek, hogy meg akarjuk magunkat változtatni, hogy elnyerjük a szeretetet és elfogadást másoktól. Ehhez pedig azt az utat választjuk, hogy önmagunkat bántjuk különféle módokon önkritikával, önfeláldozással, lemondással, önmegtagadással. Ha tehát meg akarsz szabadulni a szenvedéstől, akkor meg kell fordítanod a folyamatot. 

A folyamatot úgy fordíthatod meg, hogy megérted azt, hogy 

az, aki nem szeret Téged feltétel nélkül, nem tart fontosnak és értékesnek, az Te magad vagy. 

Nem tartod magad elég fontosnak ahhoz, hogy valaki Téged válasszon legjobb barátjának. Nem tartod magad elég értékesnek, hogy egy munkát azért kapj meg, mert a munkáltatódnak pontosan Rád van szüksége. Nem tartod elég szerethetőnek magad, hogy egy másik ember pont abba szeressen bele, amilyen Te vagy a legeredetibb és legőszintébb formában. Ahelyett, hogy megnéznéd, hogy kik ezek az emberek akik feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak, nem is ismerkedsz meg velük, mert nem adod önmagadat. Egy másik képet mutatsz, amivel azokat az embereket fogod meg, akik nem a valós, autentikus énedet szeretik, hanem azt a képet, amit megjátszol. Azok, akik pedig a valódi énedet szeretnék, nem ismerik meg, hogy milyen vagy igazából, így nem fog kialakulni közöttetek igazi emberi kapcsolat. 

Az önszeretet tehát ott kezdődik, hogy elkezdesz önmagadhoz hűen viselkedni, és nem bünteted magad azért, mert nem felelsz meg pontosan mások elvárásainak. 

Hogyan működik az önszeretet az önfejlesztésben?

Amikor önfejlesztéssel foglalkozunk, előfordul gyakran az is, hogy szeretnénk egy viselkedésünkön javítani, de mivel ez egy hosszú folyamat, türelmetlenné válunk magunkkal szemben és jön az önkritika. Amikor egy ilyen folyamatban vagy, lassan jön a változás és sokszor visszaesel a régi hibáidba, úgy tudod használni az önszeretetet, hogy megbecsülöd a próbálkozásaidat és együttérzel magaddal a küzdelmeidben. Gondolj bele, hogy ha valakit feltétel nélkül szeretsz és elfogadsz, akkor mit tennél, ha látod, hogy keményen küzd, és nehézségei vannak? 

Van úgy is, hogy nem érted magadat miért csináltál valamit, vagy miért mondtál valamit. Ilyenkor lehet, hogy nagyon mérgesnek érzed magad, és eldurran az agyad. Ez az érzés abból jön, hogy azt érzed valami baj van veled, normális ember ilyet nem csinálna. Vedd észre, hogy ilyenkor értéktelennek nyilvánítod magad. Ehelyett vonulj el egy csendes helyre egyedül és kérdezd meg magadtól, hogy mire van most szükséged? Mit szeretnél, vagy mitől félsz? 

Amikor feltétlen szeretettel és elfogadással viszonyulsz magadhoz, akkor a kiindulópontod már nem az lesz, hogy valami baj van Veled és hálás lehetsz azért ha valaki egyáltalán szóbaáll Veled, hanem az, hogy minden rendben van veled, de vannak problémáid, amiket meg szeretnél oldani. Ez a hozzáállás segíteni fog Neked abban, hogy több pozitív lehetőséget és visszajelzést vegyél észre, és ez be fogja gyorsítani az önfejlesztés folyamatát. De ami a legfontosabb, nem fogsz másoktól függeni, és sokkal igazabb kapcsolataid lesznek, mint eddig bármikor az életben.

Sikeres napot kívánok!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük