Az életem azóta változott meg gyökeresen, mióta semmilyen kapcsolatom sincs az anyámmal és a családommal. Kiderült, hogy szuper ügyes vagyok, hogy mindent meg tudok oldani, és igenis életképes vagyok és az energiámból egy másik naprendszert is működtetni lehetne. A családom nélkül kivirultam, elértem eddigi (!) legnagyobb sikereimet, van sok-sok éve egy normális párkapcsolatom, bár anyám szerint engem nem lehet szeretni (!) illetve az első esküvőm után a férjemnek csak annyit mondott gúnyosan: “Sok szerencsét!”
Kimutatták, hogy valamiért keletkezett egy elváltozás az agyalapi mirigyemben, amelynek eredményeként a prolaktin szintem sokszorosa a normál szintnek. És ami miatt a homlokomra csaptam ezzel kapcsolatban, az egy borzasztó felismerés: lehet, hogy annyira gondoskodtam apukámról, hogy a szervezetem konkrétan elkezdett anyai hormonokat termelni?!?!?
Életem során migrénes rohamok kezdődtek, lettem miómás, jártam csoportterápiára Szolnokon, menekültem tanulásba, italhoz, voltam gyógyszerfüggő, bántalmazott és így áldozat… stb.. Mindig igyekeztem segítséget is kérni, de egyre rosszabb helyzetbe kerültem.
Nem én ittam, verekedtem, szedtem nyugtatót, nem én feküdtem ki a sínekre…de nekem kellett válasszak naponta , hogy kivel akarok élni, nekem kellett összecsomagolnom a cuccaim 8 évesen és világgá mennem….és persze én voltam a hibás, ha úgy éreztem hogy nem szeret senki.
Olyanba szerettem bele, és még mindig vágyom rá, aki nem becsült meg, kihasznált, megalázott. 20 évig voltam vele együtt. És még most is sírok utána, szeretem, akarom, hogy szeressen. Vágyom rá, a legszebbnek látom, és tudom, milyen csodás ember lehetne… – és talán mással az lenne, nem tudom.
Rendszeresen abuzált tinédzser koromban a nárcisztikus apám. Anyám a mai napig – a transzgenerációs mintái alapján – áldozatként él apám árnyékában. A veszekedések mindennaposak voltak, amiért szerintük többnyire mi, gyerekek voltunk a hibásak. Nem tudtunk nagyon rájuk számítani, és sokszor tőlünk várták a megoldást teljesen váratlan helyzetekben.
Ahol felnőttem azon a vidéken a disznókat értékesebbeknek tartották még tíz éve is, mint a gyerekeket. Kihasználtak szüleim, munkás megfizetése helyett cselédként tartottak. Édesanyám helyett is otthon, ápolók helyett, házvezetőnője is én voltam több mint 25 éven át, már gyerekkorom óta.