Megérzés vagy félelem – avagy hallgassunk-e az érzéseinkre?

Egy fontos döntés előtt állsz. Egy régóta vágyott célt szeretnél megvalósítani. Már sokszor elképzelted milyen boldog leszel, ha teljesül. Mégis, van benned egy nyugtalanító érzés. Biztos, hogy ezt akarom? Tényleg most van itt az ideje? Képes leszek ezt végigcsinálni? Vajon honnan jönnek ezek a hangok? Tényleges veszélyre hívják fel a figyelmet, vagy csak a tudatalatti félelmeink törnek elő belőlünk? Másszóval hallgass rájuk, vagy vesd el őket?

Az ember feje állandóan tele van gondolatokkal. Ha tetszik úgy is mondhatjuk, hogy állandóan párbeszédet folytatunk saját magunkkal. Miért tesszük ezt? Nem azért, mert skizofrének lennénk, vagy mert nem tudunk jobb elfoglaltságot kitalálni magunknak. 

Az emberi elme állandóan értelmezi az őt érő üzeneteket. Ezt két okból teszi. Egyrész azért, hogy megszerezd azt ami hasznodra van, másrészt, hogy elkerüld azt, ami veszélyes rád nézve. Ezek az üzenetek egyaránt jönnek kívülről, a külvilág felől, és belülről, az érzéseid és a tested állapota felől. Sőt, az elméd éppenséggel több üzenetet kap belülről, az érzéseid és a tested állapota felől, mint kívülről.

Szóval, amikor üzeneteket kapunk és azok gondolatok formájában jelennek meg a fejünkben, nagyon nehéz megkülönböztetni, hogy honnan jöttek. Vajon a külső körülményekre reagálunk (megérzés), vagy a saját meglévő belső érzelmi és pszichés állapotaink befolyásolják őket. Nézzük meg először, hogy melyik micsoda.

Mi a megérzés?

A megérzéseket általában misztikus állapotként éljük meg. Olyan, mintha valamire tudnánk a választ, csak éppen fogalmunk sincs, hogy honnan. Ez lehet kellemes is, de lehet rémisztő vagy szomorú is. 

A megérzést sokszor nem tudjuk megindokolni, nem tudjuk tudatosan megmagyarázni. Ez nem véletlen, ugyanis a megérzéseink a tudatalattinkból jönnek. Tudományos kutatások sora kimutatta, hogy az agyunk ősi része, mely a tudatalatti folyamatokért felelős, képes felismerni egy rendszer működését jóval azelőtt, mielőtt a tudatos elme felfogná azt. 

Az egyik kutatásban például a bőr ellenállásából mérték a tudatalatti működését. Amikor a tudatalattiban megnőtt az aktivitás, a bőr ellenállása is megnövekedett. Ebben a kísérletben a résztvevők 4 pakli kártyából húztak folyamatosan. A négyből két pakliban többségében nyerő lapok voltak, a másik kettőben pedig többségében vesztes lapok voltak. Ezt a résztvevők nem tudták. A feladatuk az volt, hogy húzzanak minél több nyerő lapot. A résztvevők átlagosan 80 lap után jöttek rá tudatosan, hogy melyik két pakliban vannak többségében a nyerő lapok. A bőr ellenállásból viszont már 10 húzás után kimutatható volt, hogy a tudatalatti “rájött”, hogy melyik a két nyerő pakli.

A megérzés nem minden fajta problémánál adja meg a helyes választ. Mások érzelmeinek megítélésekor például sokszor félrevihet. Ilyen esetben sokkal pontosabb az a kép, amit tudatosan átgondolva alkotunk. 

Honnan jön a félelem és a szorongás?

A félelem és a szorongás egy ősi önvédelmi reakció. A szervezet úgy érzékeli, hogy veszélyben vagy, ezért gyorsan kiadja a vészjelzést, hogy harcolj, menekülj, vagy fagyjál le. Ezek a reakciók még az állatvilágból jönnek, ugyanis egy ragadozóval való találkozásból csak ezen a háromféle módon lehet megmenekülni. Vagy megküzdesz vele, vagy elfutsz, vagy halottnak tetteted magad. 

Ez az úgynevezett pánik reakció most is bennünk él, habár már közel sem vagyunk ilyen fizikai veszélyeknek kitéve. Az agyunk számára azonban az is hasonló veszélyt jelent, ha mondjuk munkahelyet akarsz váltani, vagy el akarsz költözni, vagy bele akarsz vágni egy új, ismeretlen dologba. 

Amikor ebbe az állapotba kerülünk, az agyunk elkezd megszállottá válni. Szlengesen mondva, nem akar leszakadni a témáról. Csak arra képes fókuszálni, hogy mi romolhat el, milyen veszélyek leselkedhetnek rád, és milyen szörnyű következményekkel kell majd szembenézned. 

Az agyad ilyenkor összeszed minden olyan emléket, amivel jobban alá tudja támasztani a veszélyhelyzetet, azért, hogy méginkább menekülésre, harcra vagy lefagyásra késztessen. A szorongás és a félelem “célja” nem az, hogy megoldást találjon, hanem az, hogy elrettentsen. Ezért soha nem lép tovább ebből az állapotból, hanem körkörösen mindig ugyanoda tér vissza, ugyanazokat a gondolatokat, kétségeket pörgeti újra és újra a fejedben.

Hogyan különböztesd meg a megérzést a szorongástól?

Mint láthattad, a legnagyobb különbség a megérzés és a szorongás között a pánik reakció. Amikor pánikba kerülsz, a gondolkodásod beszűkül, csak a veszélyre leszel képes fókuszálni, és újra és újra ugyanazokat a képeket pörgeted magadban. A megérzésnél viszont a gondolkodásod sokkal nyitottabb, a fizikai állapotod is nyugodtabb, és képes vagy mérlegelni egyszerre akár több dolgot is.

Melyikre hallgass akkor?

A kérdést nem így kell feltenni, ugyanis ez azt jelentené, hogy valamelyik szükségszerűen igaz és megbízható kell, hogy legyen. A kérdés inkább az, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy megfelelő döntést hozz a célod elérésével vagy a problémád megoldásával kapcsolatban. 

Ahhoz, hogy megfelelő döntést tudj meghozni, arra van szükséged, hogy az agyad problémamegoldó üzemmódban legyen, és nyitott legyél az információra, az ötletekre és kreatív módon tudj gondolkodni. Ha viszont az agyad éppen az “életveszély” elhárításán dolgozik, akkor mindezekre képtelen, mert beszűkül a kapacitása, ugyanazon pörög és megbénít. 

Így tehát világos, hogy amikor szorongást, félelmet érzel és visszatérő gondolataid vannak, amiktől nem tudsz szabadulni, akkor ezek nem fogják Neked megengedni, hogy logikusan tudd mérlegelni a körülményeket és a következményeket. Amikor a céljaidat szeretnéd megvalósítani a döntéseidet átlátható, problémamegoldó fókuszból kell megközelítened. Ha így teszed, azok az érzések és gondolatok, amiket ilyenkor észlelsz sokkal konstruktívabbak lesznek mint azok, amiket egy pánik reakció vezérel. 

Összefoglalva, ne azon gondolkozz, hogy vajon helyesek-e azok az érzések és gondolatok amik átjárnak, hanem azon, hogy amikor döntést hozol, a tényekből indulj ki és a fókuszod a probléma megoldásán legyen. Így sokkal jobban bízhatsz abban, hogy az előrevivő utat fogod választani.

Sikeres napot kívánok!