Egy fontos döntés előtt állsz. Egy régóta vágyott célt szeretnél megvalósítani. Már sokszor elképzelted milyen boldog leszel, ha teljesül. Mégis, van benned egy nyugtalanító érzés. Biztos, hogy ezt akarom? Tényleg most van itt az ideje? Képes leszek ezt végigcsinálni? Vajon honnan jönnek ezek a hangok? Tényleges veszélyre hívják fel a figyelmet, vagy csak a tudatalatti félelmeink törnek elő belőlünk? Másszóval hallgass rájuk, vagy vesd el őket?
Olvass továbbFelnőttkori szorongásaink nagy részét gyerekkori sérülésekre, traumákra, fájó tapasztalatokra vezethetjük vissza. Nem véletlen, hogy a gyógyuláshoz ezekhez az emlékekhez nyúlunk vissza. Azt szokták mondani, hogy gyermekkori énünk, amelyik elszenvedte a fájdalmakat, még mindig ott él bennünk és addig nem tud továbblépni, felnőni, amíg azt a fájdalmas emléket nem oldja fel valami, vagy valaki.
Olvass továbbA pozitív megerősítéseket, vagy másnéven affirmációkat nagyon gyakran ajánlják ahhoz, hogy növeld az önbizalmadat, vagy, hogy motiváld magadat egy cél eléréséhez. Mindössze annyit kell tenned, hogy hangosan elismételsz pozitív állításokat magadról, és ez csodálatos módon bekúszik a tudatalattidba és arra fog ösztönözni, hogy ezeket az állításokat meg is tudd valósítani az életedben, vagy olyanná válj, mint amilyen lenni szeretnél. Egyszerűnek hangzik, mégis nagyon sokat ígér. Vajon tényleg működik? És, ha igen, akkor miért nem használja már mindenki?
Olvass továbbA spirituális tanításokból jött, de ma már egyre gyakrabban használjuk a mindennapi életben is azt a kifejezést, hogy engedd el a problémát, vagy engedd el azt, ami már nem szolgál téged. Ez egy kicsit faramucinak hangzik, mert olyan, mintha Te ragaszkodnál a problémáidhoz, a szenvedésedhez, miközben te azt érzed, hogy minden erőddel meg akarsz tőlük szabadulni. Akkor hogy van ez? És egyáltalán miféle képzavar az, hogy engedjek el valamit, amitől már régóta meg akarok szabadulni?
Olvass továbbManapság már minden önismereti és spirituális tanítás konklúziója, hogy szeresd önmagadat. Akár folytonos belső kritikáról, akár maximalizmusról, akár megfelelési kényszerről, akár önbizalomhiányról beszélünk (és még hosszan folytathatnám a sort), mindig oda lyukadunk ki, hogy szeressük önmagunkat. Miért van ez? Talán senkinek nem jut semmi más az eszébe? Vagy csak üres szlogeneket puffogtatunk, mert az jól hangzik? (Néhány olcsó marketing kampány esetében lehet, hogy ez így is van…)
DE, valójában
a negatív érzések és viselkedésminták mélyén mindig az áll, hogy valamit kompenzálni akarunk, pontosabban valaminek a hiányát. Ez a hiány pedig a
Olvass továbbbelső béke és biztonság, ami abban segít, hogy bármilyen megpróbáltatások érnek, bármilyen bántóan is viselkednek velünk, akkor is tudjuk magunkról, hogy fontosak, értékesek és szerethetőek vagyunk.
Igen, az oly sokat emlegetett tudatosság. Amióta bekerült ez a fogalom a köztudatba, sajnos sokszor ki lett forgatva, félreértelmezve és nevetség tárgyává is téve.
Olvass tovább